Szúnyogh Sándor
Nemzetiségi sorson

És hallgatnak versek mélyén a költők.
A költőkben meg versek
alusszák holtaktól tanult álmukat.
                          (Nagy Gáspár: Észrevétel)
Dinnyés József dalai
Új csodákat várva
locsogó szóárdatokban
hamis csillogások árán
kesernyés nosztalgiával
szánkban megkövül a nyál.

Új ígéretek járdakövén
csosztatunk Európa felé,
közben hol nemzetiség
hol kisebbség vagyunk
a nagyok gondjainak peremén.

Hamis csillogásokban,
kvázi vezérekkel állunk szemben,
és szatyorba szoríttatják velünk
az igazi értékeket.
Közben enyész a nemzet,
Enyész a táj és szürkül az égbolt.

Sokasodnak a szónoki emelvények
tengerré dagad a locsogás,
értéknek nevezik a tunyaságot
és vállunkra nehezedik
a magyar átok.